Kertészkedés az Ökoiskola és a rekreáció jegyében 

Az idén tavasszal egy csere-bere akciót hirdettem az oktatótestületen belül, még plakátot is készítettem kedvcsinálónak. A magam részéről nagyon szeretek kertészkedni, és szívesen csábítok erre másokat is. Felajánlottam, hogy olyan növényeimet, amik a kertünkben túlszaporodtak, vagy felszabadíthatók, szívesen átadok másoknak, és adom hozzá a tapasztalataimat, jó tanácsaimat is. Arra biztattam a kertbarát kollegáimat, hogy tegyék ők is ugyanezt, aktivizálják magukat, gondolják újra a kertjüket és terjesszék a kertészkedés örömét. Gondoljanak a méhekre és telepítsenek méhlegelőnek alkalmas növényeket. Gondoljanak a madarakra és telepítsenek költő- és búvóhelynek alkalmas cserjéket, fákat, tegyenek ki madáretetőket, helyezzenek el madáritatókat. Tervezzék meg a környezetbarát öntözés lehetőségét. Találjuk ki, hogyan lehet a vakondtól, a meztelen csigától  megvédeni a kertet állatbarát módon. Egyáltalán nem baj, ha nem vagyunk kertészmérnökök, csak szeretni kell a természetet. 

Az előző években már voltak hasonló esetek, amikor hoztunk egymásnak növényeket, illetve az átrendezésre váró díszudvarból többen „mentettünk haza” palántákat, kis cserjéket, mielőtt szükségképpen eltávolították volna őket. 

Bennünket, oktatókat nem titok, hogy fenyeget a kiégés terhe, ennek megelőzéséről pedig előrelátóan kell gondoskodnunk. Ennek egyik legjobb módszere a természetben aktívan eltöltött idő. Akinek kertje van, használja ki azt, ne tekintse tehernek. A testmozgásra is nagy szükségünk van az ülőmunka miatt. 

A pedagógus a személyével tanít. Napi beszélgetéseinkbe minden nap belefűzzük az élményeinket, tapasztalatainkat. Elmeséljük, milyen hasznos tevékenységeket végeztünk, arra biztatjuk a diákokat, hogy ők is meséljék el a természetben eltöltött idejük történéseit. Minden nap egy kicsit hozzáteszünk így a személyiségükhöz. 

Iskolánkban 4 ágazatban oktatunk diákokat. Az informatikusoknak kevés rendszeres, közös feladatuk van a napi munkájuk során az egészségügyis, vagy a sportos kollegákkal, a közismeretisekkel, a nyelvet oktatókkal. Mindig sokat ér, ha önként vállalt, a napi rutintól eltérő feladatok mentén beszélgetünk és tevékenykedünk együtt. Jobban megismerjük egymást, több ponton tudunk egymáshoz kapcsolódni, így legközelebb jobban együtt tudunk működni a kötelező feladatokban. 

Az akció első próbálkozásra elég jól sikerült. Az eltelt pár hétben rajtam kívül a következő kollegák vettek részt a csere-berében, és a saját kezükkel ástak, kapáltak, ültetgettek, locsoltak, rendezték a kertjüket: Bucsányi Péter, Dienes Katalin, Gál Csaba, Kalóz Erika, Pásztoriné Pántya Erika, Velkey Géza és Pauló Péter karbantartónk. 

A következő növényekből került több-kevesebb példány új kertbe: eper, folytonérő eper, málna, folytonérő málna, citromfű, tűzliliom, százszorszép, ibolya, fügefa, birsalmafa. 

Én nagyszabású kertrendezésbe kezdtem. A férjem segítségével újratelepítettem egy kis epreskertet, felújítottam egy másik hasonlót, eddig ültettem 10 különböző cserjét, illetve teljesen újrarendeztem két kisebb virágoskertrészt. Az idén kipróbálom a gyomtalanítás környezetbarátabb módját, és a kertek szegélyéhez geotextíliát építettem be, a szegély maga öreg, bontásból származó tégla, újrahasznosítva. És még nem végeztem. Az idén egész biztos nem fogok unatkozni, miközben rendben tartom a kertemet. 

A képek beszéljenek tovább helyettem! 

Barnáné Kiss Éva 

oktató, informatika munkaközösség